Nem Drakulával van a baj a Drakula Parkban.

A legenda szerint Drakula sosem járt Csíkszeredában. Mi viszont itt vagyunk.

Szóval ha már élménypark épül a város határában, nem lenne érdemes olyan nevet adni neki, ami rólunk (is) szól? Értem én, hogy a vámpírfog jól hoz a kasszánál, de mi lenne, ha egyszer az hozna, ami a szívünkhöz is közel áll? És mit szóltok ha azt mondom hogy volt már ilyenre példa, és mégis sikeres lett a projekt? Ez a cikk nem vérszívó-ellenes – csak emlékeztet rá, hogy az erdélyi mítoszoknak nem Drakula az alfája és ómegája. Hanem mi.

Nem hoztam se karót, se fokhagymát – szóval aki attól tart, hogy most valami sötét, Drakula-ellenes hadjárat következik, azt megnyugtathatom: nem erről van szó. Sőt. Őszintén mondom: örülök annak, hogy a város határában egy élménypark készül. (Ha csak el nem viszik azt Parajdra – ugyanis a sóbánya beomlása után petícióban kérik a parajdiak a parkot. És meg is értem őket.) Érthető, hogy ha valakinek megszűnt az egyik kapaszkodója, belemarkolna a következőbe. De azt is tudjuk: ha zavartalanul működne a bánya, a hátuk közepére se kívánnának egy Drakula Parkot. Szóval térjünk vissza Csíkszeredába. A tulajdonosok majd eldöntik hova viszik az élményparkot. Szóval:

De.

Mert mindig ott van az a fránya „de”. És most ez a „de” nem a park ellen szól. Sőt. Az ötlet becsülendő és maradjon is így.

Csakhogy – és ezt a régi öregek is tudták – a kapura írt név mutatja, merre indulunk el és hová akarunk megérkezni. És ha a kapura az van írva, hogy Drakula – akkor onnantól az út, bármilyen szépen van kikövezve, már nem rólunk szól. Hanem egy fikcióról, amit mások írtak. Nem itt. Nem nekünk. Nem értünk.

Tisztelet azoknak, akik nem csak beszélnek, hanem építenek is

Mondjuk ki: aki valamit csinál, az mindig egy lépéssel előrébb van annál, aki csak beszél róla. És Fazakas Szabolcs ilyen ember. A Mini Erdély Park nemcsak projekt lett, hanem identitás is sokaknak. Ezért aztán – mielőtt bárki félreérti – hadd mondjam világosan: Fazakas Szabolcs munkáját, mint sokan mások, jómagam is nagyra becsülöm. Nem ellene beszélek – de vitába szállok vele, mert amit nemrégiben mondott a Drakula Park ötlete kapcsán, az szerintem tévedés.

A Mini Erdély Park sikerét pont, hogy nem az adta, hogy valami hangzatosat odavágtunk a kapujára. Hanem az, hogy hiteles volt. Belülről fakadt. Valós történelmi örökségre épített, mindarra, ami mi magunk vagyunk. Nem Bram Stoker világát modellezték le makettekben, hanem Orbán Balázs Erdélyét. És így is tudott 55 munkahelyet teremteni.

Ezért furcsa számomra az egész: ha már egyszer sikerült valami olyat csinálni, ami a saját történelmünkre, saját örökségünkre épült, és működött, akkor most miért kéne hirtelen Drakulába kapaszkodnunk? Miért akarunk egy még nagyobb, még drágább projektet nem az erdélyi identitásra, hanem egy kívülről importált vámpírra alapozni?

Mini Erdély Park

Lehet Drakula bárhol – de Erdély nélkül nincs Drakula. 

Ez is elhangzott, és ebben is teljesen igazat adok. De ne kerülje meg a szekér a lovakat! Nem Drakula a híd Erdély felé. Erdély a híd Drakula felé. És ha ezt felcseréljük, akkor saját magunk alatt vágjuk a fát.

Drakula egy világmárka. Igen, hallottuk már ezerszer. Tudjuk, hogy jönnek miatta turisták, hogy Hollywood lenyúzta a negyvenedik bőrt is róla, meg azt is, hogy el lehet vele adni kastélyt, bögrét, gumicukrot, meg a fogínyünket sértő műanyag vámpírprotézist.

De attól még Drakula nem egyenlő Erdéllyel. Ha pedig mi elcseréljük a sorrendet, akkor egy csapásra díszlet leszünk – ahelyett, hogy mi írnánk a forgatókönyvet.

Mert bármilyen vonzó is a „világmárka” gondolata, ne felejtsük el: a világmárkákhoz gyakran csomagolnak előítéletet is. És ha a kapun azt írja, hogy „Drakula Park”, akkor nem biztos, hogy azt kérdezik majd: „milyen gazdag kultúra van itt?” Ellenben lehet, hogy csak annyit mondanak: „íme, ez is csak egy újabb vámpírpark a sok közül.”

És akkor jön az a pillanat amikor nem értjük, hogy a turisták miért nem értik, hogy miért van itt templom, népviselet, szakrális zarándokhely ahová a pápa is eljár, meg komor, csendes emberek, akik nem kérnek drakulából..

Mert ez nem horrorfilm – ez Székelyföld. És nekünk nem vérrel kell feltölteni a turizmust – hanem tartalommal. És fel tudjuk tölteni értékes tartalommal, méghozá olyanból amely belőlünk fakad.

Drakula nélkül is tudunk sikeresek lenni.

Szóval, ha már itt tartunk: ne játsszuk el, hogy Drakula nélkül képtelenség turizmust csinálni. Mert nem igaz. Lehet hogy van aki most cinikusan nevetésbe kezd, de ott van például a Csíki Sör. Csak pár jó recept, egy markáns ötletre épülő márka, egy kis székely makacsság és furfang a marketingbe és vitték, mint a cukrot – közben pedig az emberek büszkék lehettek rá - nem mellékesen…

Vagy ott a Legendárium. A saját meséinket mondja, gyermekeinknek olvassuk lefekvés előtt, vagy az ovónénik a napköziben. Székelyföldi hősök, legendák, kísértetek – és lám, működik. 

És ott van megint a Mini Erdély Park. Miért nem „Mini Drakula Park” lett a neve? Mert nem volt rá szükség. Mert amit megmutat, az önmagában is értékes.

Szóval ha már egyszer mi vagyunk az élő bizonyíték arra, hogy lehet valamit felépíteni a saját értékeinkből is, akkor most miért is kéne a vámpírkabátot húzni egy ilyen beruházásra?

Az az érzésem, hogy néha elhisszük, hogy amiért a világ hangosabb, azért okosabb, vagy értékesebb is…

Vegyük figyelembe, hogy ez a térség egy kőszikla keménységével bíró kulturális környezet.

Csíkszereda nem csak egy város, hanem, Csíksomlyó vonzáskörzete, ahol Babba Mária nem mese, hanem kapaszkodó, ahol a szent hegyre a pápa is elzarándokolt, ahol a székely ruha az identitás része. Hogy ez a sokszor berekedő csíki köd, ami hetekig eltakarja a napot az oka-e ennek a kulturális merevségnek, érinthetetlenségnek, nem tudom, de tény, hogy olyanok vagyunk mint a szikla. 

Aztán valahányszor új nyugatias kulturális ötletekkel, behatásokkal, csákánnyal, kalapáccsal találkozunk, “sajnos” a szikrázó törmelék néha a csákányt tartó ember szemébe pattan. Szeretjük vagy nem, de ez egyszerűen így van.

Emlékszünk a reklámra, ahol székely ruhába öltözött lányok vetkőztek egy korsó sör kedvéért? Volt benne kreativitás, meg biztos jöttek a lájkok is. De valami mégis elpattant. Mert valami elcsúszott a kultúra és a marketing között. És az emberek ezt nem felejtik. A márka sem. Még ha nem is mondják ki.

Hát akkor vonjuk le a tanulságot és ne tegyük ki ilyen kockázatnak ezt az új és dicséretre méltó kezdeményezést! Mert lehet, hogy az ötlet jó – de ha nem vigyáznak a kezdeményezők, könnyen meglehet, hogy a fogadtatás hideg lesz. Mint a kő.

Van jobb név is. És nem, nem veszítünk vele semmit.

Nem azt mondjuk, hogy ne legyen vámpír, ne legyen mítosz, ne legyen sötét ösvény, vérvonal, kastély, gótikus belépőkapu. Legyen! Igenis legyen! Mert a világ ezt is keresi – rendben van. Csak azt kérjük: ne ez legyen a zászló. Ne ez legyen a név.

A név ugyanis irányt mutat, és ha a név egy fikció, akkor az egész kezdeményezés elveszíti a gyökerét.

De ha a név az, ami valóban rólunk szól – mondjuk: Transylvania Park –, akkor mindenki megkapja, amit akar. A turistának is ismerős lesz. A marketing is működik, lehet mellé Hunyadit, Drakulát, vérfarkast reklámozni úgy, hogy mindeközben a márka is erős marad. És közben mi is benne maradunk. 

AI generált vizualizáció

Erdélyre bátran lehet építeni. Erdély neve önmagában is erősebb, mint bármelyik mitikus alak vagy rémisztő szörnyeteg, hisz Erdély szülte mindet: Hunyadit, Drakulát, a kastélyok falai közt bolyongó kísértetek örök sóhaját, a strigoi és a vârcolac mitológiáját, Báthory Erzsébet vérfagyasztó hírét, a székely boszorkányok éjszakai suttogását, Kőrösi Csoma Sándor misztikus útját, Bolyai János világokat tágító elméjét és sorolhatnánk… 

Nem Drakula ellen vagyunk. Nem a park ellen. Nem a kezdeményezők ellen. Hanem magunkért, egymásért és a közösségért.

Mi nem azt akarjuk, hogy ne legyen park. Azt akarjuk, hogy legyen jó park. Olyan, amit a város nem csak eltűr, hanem szeret, a sajátjának érez és büszke rá. Ha már van Mini Erdély Park, legyen hát nagy is. 

És ezért indítunk petíciót. Nem ordítva, nem ajtót verve, nem szitkozódva – hanem tisztelettel. Lénárd András felé, Korodi Attila polgármester felé, és minden érintett felé, aki most döntést hoz.

Azt kérjük: gondolják újra. Fontolják meg, hogy ez a park nem csak turisztikai látványosság lesz, hanem kulturális tükör is. És ha már úgyis ott állunk a kapuban, akkor valami olyant írjunk rá, ami tényleg mi vagyunk.

Mert a név nem csak szó.

A név irány.

És ha már út van előttünk – induljunk el hazafelé.

Ha te is egyetértesz a fentiekkel írd alá az alábbi peteíciót.

Kattints a linkre: https://bit.ly/3FnLLD5

Szerző: Vizi Balázs